HTML

Biomama, Ökomama

Friss topikok

  • okomamik: @picpaca: Igen, az okomamik kukac indamail pont hu-ra írj. Köszi (2012.09.22. 17:25) A kezdet...

Van aki képes 15 órát is futni egy nap...

2012.11.01. 09:50 okomamik

Futás. Élvezetből vagy esetleg menekülésből? Hiszen, gyakorlatilag futni mindenki tud. Három éves fiam is pl. imád rohangálni. De kérdés, hogy meddig. Rövidtávon, meg sem kottyan, mondhatnánk. De emlékeztek azokra a bizonyos 12 perces futásokra tesi órán? Ami még nekünk, aktívan sportolóknak is kihívás volt, s nagyon nem vártuk, hogy túl essünk rajta. Kivéve persze a távfutókat. 

Egyik csoport foglalkozáson kiderült, hogy egyik társunk, nem csak egyszerűen szeret futni, hanem elképesztő kitartása is van hozzá. A maratont kisujjából kirázza, kismama létére, s még ennél nagyobb falatra is képes,  ugyanis sokkal nagyobb távra készül éppen.

Hegedűs Zsuzsa írását olvashatjátok.

"Régóta futok, csak úgy, bele a világba, aszfalton nagyon sokáig. Jó 10 éve, amikor max fél órát futottam, rendkívül boldog és elégedett voltam. Majd jöttek a gyerekek, az őket követő időszak a felesleges kilóktól való szabadulás céljaként lőhető be. Futottam, ahogy bírtam, igyekeztem az egy órás időtartamot közelíteni. Több-kevesebb sikerrel ment ez. Életem első, aktív, futóversenye 6.5km volt. Visszanézve az összes hibát, amit szaksegítség nélkül elkövethet az ember, megtettem. Pedig, szent meggyőződésem volt, hogy jól csinálom. 

Mérföldkövet az jelentette, amikor az öcsém, majd a férjem elindult a terepfutók legrangosabb versenyén, a CCC-n, amin a Mount Blanc körül rendeznek, 3 ország érintésével , a CCC is a 3 nagy pont rövidítése, Courmayer, ahonnan indul, Champex-Lac, és Chamonix a cél. Kettő 2000 feletti magas hegyet is érint. Annyira beszippantott a "feeling ", hogy tudtam, nekem ott végig kell mennem. 

Nem egyszerű, 98 km és 5400 szint különbség, magas hegyi viszonyok között. 


Erre készülök most, tudatosan. Hogy miért? Nem a jó eredmény hajt, ahhoz már öreg vagyok, későn kezdtem. Kíváncsi vagyok, hogy hol vannak a határaim, meddig tudom ezeket kitolni, a komfortérzetem hol jelez, hogy elég, mi visz tovább, amikor azt érzem vége, illetve, elég - e a mentális rákészülésem, hogy tovább vigyen a fej ? 

Ebben az évben kóstoltam bele az "ultrázás" világába (ultra, ami a maratoni táv felett van ), már most is sokat tanultam az ötven környéki távokon. Volt, hogy fájt, hogy azt hittem egyszerűen nem bírom tovább, és mégis. 

Nagyon kedves baráttól kaptam ezt a Buddhista tanmesét, ami leginkább jellemzi az ultrázást :

" Amikor az Istenek megteremtették a világot, gondolkodtak, hogy hova tegyék az erőt. Tegyük a föld alá, mondta egyikük. Az nem jó, mert az ember leás, és megtalálja . Tegyük a hegy tetejére, tanakodott a másik. Hosszas gondolkodás után megszólalt a legbölcsebb: tegyük az erőt az emberbe, ott biztosan nem fogja keresni ." 

Szerintem a legjobb önismereti tréning. Csak én, egyedül és a természet, az erdő , végtelen csend. Ha süt a nap, azért szép, ha esik, látod, ahogy hullik a fák leveleiről az eső, ha havazik, holdbéli a táj. 
Minden évszaknak meg van a maga szépsége, ezt közvetlen közelről szemlélni szinte nap, mint nap, nagy boldogság.

Egyfajta önmegvalósítás is ez nekem, de, nem csak önös érdekből, szeretnék segíteni másoknak, hozzám hasonló nőknek, akik most adják fejüket a futásra, de nem tudják hogyan, miként kezdjenek neki. 
Sajnos, nagyon, nagyon sok rossz példát látok-hallok, pedig ezt úgy jó csinálni, ha az ember tényleg élvezi. Ehhez pedig szükséges pár dolgot betartani. 


Az első és legfontosabb talán a jó cipő választás. Ha bizonytalanok vagyunk, keressünk szakembert, a Spuri futóboltban pl. szakértők segítenek, sokféle cipőt árulnak, bő a választék. Nőknél szinte ugyanúgy első helyen szerepel a melltartó. Nem, nem az egyik otthoni, hanem jó sportmelltartó, ami úgy tart, hogy szinte nem mozdul a mell. Ezek ma már nem csak sport boltokban beszerezhetőek, szerencsére. Én a pulzuskontrollos futás mellett voksolok, a kezdő múltam egyik hibája volt a sok gyors, túl gyors futás, ami nem hozott eredményt, mert nem az én saját pulzus tartományomban edzettem. Vannak edzők ( ha valakit érdekel, szívesen segítek ) , akik bemérik, ez esetben futópadon, egyre gyorsabb sebességgel kell futni, rövid ideig, minden "egység " végén vércsepp, majd ebből határozza meg a szakember a helyes pulzust. 
Ha betartjuk ezt, akkor elég hamar szép eredményeket könyvelhetünk el, ellenkező esetben sérülések szakíthatják meg kezdődő sportkarrierünket."

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://okomama.blog.hu/api/trackback/id/tr224882016

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása